Füstölők

A Han-dinasztia idején (Kr.e. 206 – Kr.u. 220) Kína különféle külföldi füstölőanyagokat importált.A gazdagok illatos tasakokat vittek magukkal az utazásaik során. Néhányan aromás anyagokat is fogyasztottak, abban a hitben, hogy ez testüket kellemes illatúvá teheti. A bútorok illatos fákból készültek, a falakat aromás illatú anyagokkal fedték be.A Tang-dinasztia korában az aloét, kámfort, szantált és pézsmát részesítették előnyben a füstölők gyártásában.A kínai emberek úgy gondolják, hogy a buddhista templomokban égő füstölőpálcából származó füst összekapcsolja a Buddhával a fohászkodót. Az emberek úgy is értelmezik, hogy égő füstölőt ajánlanak fel [Buddhának]. A füstölők többnyire nyers aromás anyagból készülnek, melyek égés közben füstöt és illatot bocsátanak ki. Kínában többféle füstölőt gyártanak. Ez a tudomány nagyrészt a Ming-dinasztia idején vált ismertté (1368-1644). A füstölők kétféle változatban kaphatóak – rúd és spirál formában. „Az a típus, amelynek közepe is van származásában és asszociációjában inkább indiainak tekinthető, bár Kína egyes részein is alkalmazzák. A buddhizmus térhódításával terjedt el Indiából Kínába és Ázsia szerte. A Nag Champa füstölőt szinte mindig bambuszközponttal készítik. Egyesek nem szeretik a bambusz égő szagát, ezért a jobb minőségű tömjénfüstölők szantálfából készülnek. A rúd alakúak általánosan használatosak Kínában, de Japánban és Tibetben csak kizárólagosan ezt használják. Egyszerűen úgy készül, hogy a tömjénpasztát pálcika alakúra sodorják és hagyják megszáradni ”